A sziámi és az orientál-rövid szőrű macska eredete azonos. Minden valószínűség szerint Peter Simon Pallas német természettudós és kutató pillantotta meg elsőként a sziámit 1794-es Kaszpi-tengeri expedíciója során. Akár találkoztak már európaiak korábban is ezzel a fajtával, akár nem, az első leírás mindenestre Pallas tollából származik. " A macska füle, mancsa és farka szinte teljesen fekete" -írja a német természettudós. " Testének egyéb részei világos gesztenyebarnák. Termete közepes, lába az átlagmacskáénál karcsúbb, feje az orr irányában hosszúkásan formált."  A keleti templomok királyi macskáiról hamarosan legendák keltek szárnyra. 1880-ban megérkezett Angliába az első néhány példány. Pho és Mia, két sziámi macska például a fél világot körbeutazva érkezett meg Mr. Owen Gould kíséretében. Az ö kölykeik 1885-ben már be is mutatkoztak a Crystal Palace macskakiállításán. A feltűnő, szokatlan színezetű macskák iránt azonnal heves érdeklődés támadt, bár a vélemények eleinte megoszlottak róluk. Voltak, akik "kísértetmacskának" vagy éppen "nyestpofájúnak" bélyegezték őket. A mai sziámiakhoz képest ezeknek az első egyedeknek még kerekebb volt a fejformája, kompaktabb a testfelépítése. A 60-as évek szelektív tenyésztése azonban megváltoztatta a sziámiak alakját. A mai sziámi elegáns, karcsú macska, afféle "manökenalkat" társai között. A szuperlatívuszok macskája: lenyűgöző intelligencia, túlcsorduló temperamentum, felülmúlhatatlan önfejűség, végül csodálatra méltó képesség akaratának érvényesítésére. Bőbeszédűsége közmondásos. Mindig, minden helyzetben hallatja rekedtes, kellemetlen hangját.
 Figyelmes, tanulékony, kiváló magas- és távolugró (érkezése után ajánlatos ennek figyelembe vételével átrendezni a lakást!) Odaadó érzelmes barát. Ha egyedüli macskaként tartják, valósággal alattvalóivá változtatja az egész családot. Különösen elbűvölő kis személyisége az egész környezetének központjává lép elő. Odaadóan ragaszkodik gazdáihoz, mindenhová el akarja kísérni őket, mindig tudni, látni akarja mivel foglalkoznak éppen. A sziámi szereti a társaságot, értékeli más macskák jelenlétét, s sértésnek érzi ha órákra magára hagyják a lakásban. Az orientál rövidszőrűhöz hasonlóan korán érő faja. A nőstények 8-9, a kandúrok már 7 hónapos korukra nemileg éretté válnak. A nőstények viszonylag rövid időközökkel hangosan, követelőzve kutatnak lehetséges szerelmek után. A sziámiak részben albínók. Csak un. hideg testtájaik, a jegyek színeződnek ki teljes kb. 1 év alatt. A tulajdonképpeni szőrzetszín azonban világos. A standard meg is kívánja a minél világosabb árnyalatot, összhangban a mindenkori jegy-színezettel. A bunda színe a 3. életév betöltéséig még sötétedik, néhány éven át változatlan marad, majd az öregkor beköszönésével ismét megváltozik. A szabadban sok időt eltöltő sziámiak mindig sötétebbek mint a fűtött 22-24 fokos szobában tartottak. Sötét folt a hason, illetve jól elkülönülő foltok az oldalakon hibának számítanak. Fehér lábujjak a macska versenyből való kizárását eredményezik. Egy "igazi" sziámi macska farkában nem látszik egyetlen csomó sem. Fontos a kiegyensúlyozott friss húsban gazdag táplálás, amely elősegíti, hogy a macska alakja karcsú, bundája szép világos maradjon. A sziámi és az orientál-rövidszőrű macskák kifejezetten kedvelik a napi szépségápolást. Ehhez a puha szálú kefét és sűrű fésűt használjunk, majd kézzel folytassuk a szőrápolást. Simogatásszerű mozdulatokkal - a macskák legnagyobb élvezetére - könnyen eltávolíthatjuk az élettelen szálakat. A napi kozmetika befejezése után a macska bundája szaténként fénylik. Spray nem használatos, színező-spray alkalmazása a foltok elhalványítására pedig egyenesen tilos, az eredmény katasztrofális lehet.