www.maine-coon.hu
A Maine Coon egyike a legősibb észak amerikai fajtáknak. Nevét Maine államról és a mosómedvéről kapta,
(racoon=mosómedve) melyet barna cirmos mintázata és dús, hosszú farka ihletett. A fajta felépítésében legközelebb a
Norvég Erdei macskához áll, aki hasonló éghajlati körülmények közt élt, mint a Maine coon.
Több legenda is létezik arról, hogy talán a fajta alapítója egy ilyen cica volt, aki a vikingekkel hajózta át az óceánt.
Az első bejegyzett macska egy fekete-fehér,"Captain Jenks of the Horse Marines" nevű Maine Coon volt, 1861-ben, aki
részt is vett a korai kiállításokon New Yorkban és Bostonban. A perzsák megjelenésével az érdeklődés középpontjából
kiszorulni látszó cicák régi, megérdemelt helyüket csak 1950 után szerezhették vissza, azóta virágzik a fajta tenyésztése,
nemcsak Amerikában, de az egész világon.
Mivel a természetben a zord időjáráshoz szoktak, a bundájuk is ennek megfelelően alakult, vagyis vastag, többrétegű és
vízhatlan. Jellegzetességük a füleiken megtalálható hiúz-szerű pamacsok, melyek az elfagyás ellen védtek, csakúgy, mint az
ujjaik közt növő szőrök. Hosszú, dús farkukkal az alvás idejére betakaróztak, ezzel védve magukat a hótól és széltől.
Testük méretei is a vadmacskákat idézik: a kandúrok elérhetik a 15 kilót is, Európában a 6-9 kilós példányok a jellemzőek.
A maine coonok nagyon szeretnek az emberek közelében tartózkodni. Naponta igénylik a foglalkozást, közös játékokat.
Angolul igen találóan "gentle giant"-nak nevezik őket kedves, ragaszkodó természetük, érzékeny lelkük miatt. Az óriás
külső egy igazi, minden csínytevésre kapható játszótársat, és őszinte, hűséges, mély érzelmű barátot takar. Még a felnőttek
sem vetik meg a bolondozást, játékokat. Igazán lassan növő fajta, kölyöknek számítanak egészen 2 éves korukig. Nem
ritka, hogy három évesen sem teljesen kifejlett a cica. Két éves koruk után ritkán nőnek, de bundájuk, mintázatuk még
ezután is változik. A felelős tenyésztők ezért nem adják oda a kölyköket az új családnak (minimum) 12 hetes kor előtt!
Ezért kérik mindig a kedves gazdijelöleteket, hogy legyenek türelemmel. Ugyan előfordul, hogy mire a kicsi új otthonába
kerül, eléri a 2-3 kilót is, de higgyék el, belül még mindig csak gyámolításra szoruló bébi! A fajtát sokan igénytelennek
tartják, hiszen megelégszik az általános macskatápokkal, főtt étellel, bundáját pedig elég hetente egyszer jól kifésülni.
Mégis azt javaslom, ha a gazdának nincs ideje naponta legalább egy órát rászánni kedvencére, inkább válasszon másik
fajtát. Már említettem, hogy a cica lelkének rendkívül fontos a közös tevékenység a gazdival, ezért még kutyákat
megszégyenítő tanulékonyságával is felhívja magára a figyelmet. Saját "gyermekeinknél" is tapasztaljuk, hogy még
apportírozni is szeretik kedvenc labdájukat, egerüket csak hogy közös játékra csábítsák emberszüleiket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
